3. rész

Anything Could Happen

Végül egy kis játszótéren kötöttünk ki, azon belül is egy olyan játékban, amibe be lehet ülni és a közepén lévő stabil tárgy segítségével képes vagy mozgásra bírni a szerkezetet.

Természetesen nem Oli lett volna, ha nem próbál meg kiugrani a mozgó játékból.

- Fogadjunk, hogy talpra tudok érkezni! - vigyorgott ránk. Én és a többi srác hitetlenkedő pillantásokat váltottunk.

- Miből gondolod, hogy menne? - vontam föl a szemöldököm.

- Mert szuperhős vagyok! - jelentette ki a szöszi.

- Akkor hajrá! - dőlt hátra Ya Ou, mi pedig követtük a példáját.

Olivér magabiztosan megforgatott minket, aztán egy laza mozdulattal átvetette magát a korláton. Röhögve figyeltük, ahogy gurul a földön, végül homokot köpködve feltápászkodik.

- Szuper Oli lecsapott! - mondta Benny, nekem pedig ennyi kellett, hogy vörös fejjel, könnyezve és levegőárt kapkodva nevessek a többiekkel együtt. Olivér orbitális esésének hála teljesen feloldódtam a többiek társaságában és olyan volt, minta őket is legalább olyan régóta ismerném, mint Oli Urat.

- Az ember azt hinné, hogy a barátai majd segítenek a balesete után és nem röhögnek ennyire. - duzzogott Oli.

- Jaj, igen. Erről megfeledkeztem. Fáj valami? - kérdeztem, de a mondat vége újabb vihogásba torkollott.

Végül csak sikerül valahogy lenyugodnunk, már csak ritkán kuncogott fel valaki, de őt Olivér egyből meg is ajándékozta egy dühös pillantással.

- És hogy áll a zene projektetek? - kérdeztem hirtelen.

- Remekül. - mosolygott Oli, aztán tekintete a srácokra siklott - Szerintetek elmondjam neki?

- Mit? - kaptam oda a fejem.

- Nem is tudom. - nyújtotta el a mondatot Sziki, figyelmen kívül hagyva a kíváncsiskodásom.

- Mit? Mondja már el valaki! - toporogtam bosszúsan.

- Nem hiszem, hogy be kellene avatnunk. - húzta az agyam Benny.

- De igen!

- Nem, szerintem sem kell. - csóválta a fejét Ya Ou.

- Minden bizonnyal igazatok van. - bólogatott Oli.

- Mondjátok már el, mi van!!! - csattantam fel.

- Tűztől pattant csajszi vagy Iz! - nevetett Oli - A fiúkkal jelentkeztünk az X-Faktorba.

- Úristen! Tényleg? Sok sikert! - öleltem meg őket egyesével, mondjuk Olivérnél kicsit sokat időztem. Upsz.

- Van kedved eljönni a válogatóra? - kérdezte a szőkeség.

- Persze, hogy van!

- Remek, mert holnap lesz! - vigyorgott Ya Ou.

- Hozhatom a barátnőmet? - kérdeztem csillogó szemmel.

- Attól függ. Jól néz ki? - vigyorgott Oli.

- Hülye! - vágtam tarkón, ami igen nagy teljesítmény, tekintve, hogy nem kis magasságkülönbség van kettőnk között.

- Aú! Ne legyél már ilyen agresszív, tudod, hogy csak vicceltem! - biggyesztette le a száját Olivér.

- A barátnőm tabu, értve? - néztem végig a srácokon.

- Igen, csak ne bánts! - motyogta Oli.

- Jófiú! - paskoltam meg a buksiját, mire elkapta a karom és magához húzott.

- Most már elég! - suttogta, feje egy vonalban volt az enyémmel, lehelete cirógatta az arcom. Abban a pillanatban egész lényem kívánta a csókját. Félig lehunyt pillákkal meredtem rá, mire nagyot nyelt. Ő is akarja!

- Forrósodik a levegő. - jegyezte meg Sziki vigyorogva, ezzel darabokra robbantva a kétszemélyes univerzumomat. Oli elengedte a karom és rögtön hátrált egy lépést.

- Ebédidő. Ideje hazamenni. - mondta Olivér anélkül, hogy akár egy pillantást is vetett volna az órájára.

Kínos helyzet a négyzeten...